Beküldte Petrusák János - v, 08/28/2016 - 15:56
Ülnek. Várnak. Hallgatnak. És amikor már túl sokat hallgattak, az egyikőjük megszólal. A másik felel, de érződik, mind a ketten belső monológjukat folytatják.
– Ezt mégis kicsinálom. Nem lehet másként!
– Annyit kapsz érte, mint egy rendes emberért… Egyébként, hogy gondolod?
– Itt a fegyver, „teljesen tiszta”, tudod, amit attól a kis korcstól vettünk el. Éppen ilyen célra lenne jó.
– Odamész, oszt pukk, bele a burába, mi?
Csend. Bent csend és langymeleg, kint már hidegre váltó szél kergeti az őszt.
– Kérdeztem valamit! Hány éve vagy te rendőr, mi?
– Akkor, akkor mégis engedjem, hogy a barátnőmmel…
– Tudod, hogy nem ezt mondtam, de értsd meg, haver, társak vagyunk, nem engedhetem, hogy valami baromságot csinálj! Még ilyet – széles és hosszú fejcsóva –, akár egy rossz krimi istenverte amatőrje, akit még az a Miss Akárki vénasszony is könnyedén leleplez. Itt, mindenki előtt odamennél, aztán elő a stukkert, piff-puff, majd beülnél, mint aki jól végezte napi feladatát, ide, mellém? Ennyi lenne a terved?
Akit kérdeztek, az ölébe néz. Ott lehetett valami titok, mert sokáig kutatta.
– Legalább – szól a társ –, úgy akarnád csinálni, ahogy a profik… Megvárod, míg egyedül lesz, nem kell nála, legjobb a nyílt utca. A kocsit besározzuk, a rendszámot is, odahajtunk mellé, te meg közvetlen közelről, ne sajnáld akkor! Aztán, mint nyíl, elhajtunk, természetesen arra vigyázunk, hogy a saját körzetünkben maradjunk. Vesszük a riadót, de persze nem megyünk egyből a helyszínre, előbb nálunk a kocsit leslagozzuk, két slag is van, neked is kell segíteni, majd fényt forgatva-vijjogtatva, akár a filmeken, elsőnek érkezhetünk a „szörnyű bűntény” helyszínére. Így gondoltad?
A másiktól csend a válasz.
– Azt ne mondd, hogy ez nem frankó!
– Hát a fegyver, azzal mi lesz?
– Ember! Itt élsz te, ezen a bolygón, ebben a városban? Nyugatra mocsár, keletre a tenger, melyiket választod? Bárhol örökre eltűnik egy fegyver.
– És ha felismernek?
– Olyan helyre megyünk, ahol csak mi leszünk, meg ő…
– És ha ma nem megy arra?
– Ne bosszants! Akkor addig megyünk a nyomában, annyi napon át…
Nevetés a válasz, gúnyos:
– Akkor meg előbb-utóbb tényleg szemet szúrunk valakinek.
– Oké – horkan az ötletelő. – Neked mi a terved? Hiszen ez… a te projekted!
Most erre maga mellett az ablakot kezdi el nézni a másik. De az üveg mögött nem a nyugodt utcát, kopár fákat, zörgő bokrokat látja, nem is a mögülük kikacsintgató szürke-kopott épületet, a középiskolát, hanem valahová nagyon messzire néz.
– Na? Most álmodozol, vagy tenni is akarsz valamit, hogy az a senkifi lekopjon, de végérvénnyel ám a barátnődről?
Elfordul az ablaktól a férfi.
– Nem lövünk, az túl zajos, csak… agyaljuk meg.
– Hát, haver! Mint az ovisok: ránéztél a dömperemre, na ezért kapsz, megállj!
– Akkor?
– A te csajod, te ismered, de ahogy én ismerem a nőket, egyből a sebesült ápolgatására sietne, és akkor éppen te rúgtad be, sarokkal magad mögött a kaput.
Hallgatnak. Megint és megint hosszan. Az épület, vagyis a kapurésze megmozdul, és az első diákok rontanak ki rajta. Már mindjárt a tanároknak is kell, ha ez volt az utolsó óra, jönni.
– A csajom észrevesz – nyög fel a férfi.
– Menj oda – ajánlja a társ –, és beszéld meg vele a dolgot.
– Á, őt aztán nem tudnám bántani!
– Akkor?
– Hagyj már!
– Beszari vagy, ha hagyod, hogy egy tanárka elszeresse a nőd! Na, erről ennyit! – A férfi a slusszkulcshoz nyúl.
– Az a gond, hogy nem is tudom, hogy néz ki… – nyög fel a másik.
Felmorog az autó, de vele együtt a férfi is:
– Szép! Mégis, hogyan gondoltad: odamész valakihez, megkérded nevét, aztán te is bemutatkozol, jó hangosan, hogy más is hallja, majd lelövöd az ürgét?
– Nem tudom, nem tudok semmit…
– Nekem viszont van egy ötletem! Van egy haverom a CIA-nál, ő felteszi a „te ürgéd” nevét a listára…
– Miféle listára?
– Hát – gyöngyözőn kacag a kérdezett –, a terroristákéra. Aztán, majd amikor a „barátod” elfogják, és Guantánamóra viszik, ott tíz másodperc alatt mindent, mit nem is tett, bevall az ilyen, nem hogy hat év alatt, amíg vallatják! Ha elő is kerül, esetleg, valamikor, roncs lesz…
– Jó, de amerikai állampolgárt nem lehet oda vinni…
– Haverkám! Ki mondta, hogy az a senki amerikai polgár? Meddig tart szerinted törölni? Csak egy gombnyomás!
Összenevetnek. Meglett a terv. Már csak az Aunt Sally-t, az Ártatlan Áldozatot kell megvárni.
Kategoria:
Címkék:
Műfaj: