HALJ MEG, AZ ÉLETEDÉRT!
Unatkoztak. Ők ilyenek voltak. Mindenük megvolt. Még csak azon sem kellett gondolkodniuk, hogy a pénzt hogyan forgassák, ezt is levette vállukról személyi bankáruk. Egy nagy kérdés volt csak az életükben: mivel töltsék, mi űzi unalmukat?!
Az egyik úriember, legyen a neve mondjuk Ádám, tehát Ádám úr sok pikáns vagy egyszerűen gyermeteg unaloműző játék után kitalálta, játsszanak társasjátékot. De olyat ám, amilyet egy magazinban látott. Ez a Mehen játék, misztikus óegyiptomi sors-élet játék. A társaság, mivel unt már vitázni is, helyben hagyta az ötletet. Ádám úr meg a cégénél szólt egy ügyes embernek, akinek persze munkahelyi kötelessége volt szigorúan szabadidejében elkészíteni a játékot. A játék egy hétvégén elkészült, úgy, ahogyan az újságban volt: rétegelt lemezlap, de nem temperával, az olyan közönséges hangzású, hanem úri olajjal, művésszel festetve, bár a figurák gyurmából voltak, igaz, égetett gyurmából. Még vasárnap este az urak és úrnők játszani kezdhettek.
Maguknak is sikerült meglepniük maguk, ugyanis kiválóan szórakoztak. Majdhogynem gyermeki örömmel dobálták a sötét-világos oldalakkal festett pálcákat, amelyek a játékban a lépésszámot jelentették, és lépegettek a színes figurákkal (mindenkinek 6 bábuja volt). Éva asszonynak, Ádámunk feleségének nem volt szerencséje, ő a sárgával még mindig a kígyó farkánál „szerencsétlenkedett”. A férje többször megszidta ezért, mígnem egyik életét fel nem falta a kék oroszlán, ez a mindent faló bábú. A vörös-oroszlán Ádám nagyon megdühödött. Éva korholta is férjét, ne vegye olyan komolyan a játékot, de férje az életben mindent komolyan csinált! Aznapra befejezték. Megegyeztek, hétfőn folytatják, de hétfő estére Béla rosszul lett, az orvos sem tudta mitől, csak találgatott. Így kedden folytatták a játékot. Béla, a kék figurás nagyon jól-szerencsésen játszott, támadott mindenkit, és már visszafelé indult. Úgy nézett ki, nyerni fog! Csakhogy vörös-Ádám és zöld-Zsolt bekeményített, közösen kezdték szorongatni a kéket.
Kedden este, mint ahogyan előzőleg is, fotó készült a táblaállásról, hogy ahhoz senki se nyúlhasson, de otthon a menetről mindenki gondolkodhasson. Évának csak egy gondolata volt, egy megmagyarázhatatlan rossz érzés…
Zsuzsi, zöld-Zsolt aktuális szöszke barátnője szerdán este sírva jelentkezett: Zsolt meghalt, bent fúlt a szaunájukban. Ádám akarta akkor is a játékot, és a folytatáskor kegyetlenül leszedte a zöld bábukat.
Csütörtökre Timcsike, fehér-Gábor buta libája elcsúszott a fürdőszobában, vagyis fürdőteremben, ami volt nekik, koponya-alapi törés! Azért akkor, csütörtökön sem maradt el a játék, Ádám a telefonba sziszegve „rávette” fehér-Gábort, hogy jöjjön. Timcsike ciklámen bábui egyszerűen lekerültek a tábláról. Már senki sem akart játszani, de Béla, és különösen Ádám igen! Ők egymással küzdöttek, mindenkit söpörni akartak!
Éva másnap – péntek volt – rámeredt a táblára, az ott fogyatkozó bábukra, és a mellé hajigáltakra: tulajdonosaik tényleg nincsenek már! Legszívesebben akkor Éva, akármit is kap a férjéről ezért, majdnem mozduló karral lesöpörte a táblát. Arra gondolt, ki lesz a következő? Ez a játék tényleg sorsuk játéka?
Figyelmesen áttanulmányozta a szabályokat, nézte az állást, sőt elővette az előző nap esti fényképeket is. Egyértelmű: Ádám és Béla nagyon komolyan vették, a vörös és a kék oroszlán mindenkit utolérni, felfalni akart. Akkor ez a való? Akit az oroszlán felfal, az a való életben meghal? Megremegett Éva: a játék valósággá lesz, lehetséges ez? Mi folyik itt?
Nézte-nézte a táblát, és nézte a fotókat. Megállapította, tévedett. Más színek is arattak győzelmet, még Timcsikének is lett fent oroszlánja, amely Ádám egy életét felfalta. Ádám meg… Éva nem bírta megállni, berohant férjéhez. Az békésen hortyogott.
Éva egész nap nem törődött a játékkal, de ott volt az agyában, abba kellene hagyni! Péntek este azonban Ádám és Béla folytatni akarták. Akkor, még a játék előtt villantak Éva agyába a fotók, azoknak sorrendje. Rájött a megoldásra! Nem az halt meg, akit felfaltak, hanem az, aki akadályozza a győzelmet, a kékét és vörösét. Tehát Béla vagy Ádám a gyilkos! De ha Ádám nem gyilkos, akadályozva Bélát áldozattá lehet!
Éva nem tudta, mit tegyen, de azt tudta, valamit tennie kell. Egy ilyen fikcióval nem mehet a rendőrségre, arra már amúgy sincs idő, de ha nem tesz semmit, újabb halál jöhet. Ő már tudja, a táblán meg kell halnia az életéért! Igen, a férjének meg a többieknek is el kell ezt mondania, de valakinek nem lehet, mert egy valaki közülük a gyilkos!
Éva óvatosan játszott. Béla viszont leleplezte magát. Ádám nem engedte a győzelmet át másnak, és szombat reggelre nem ébredhetett fel. Altatóra alkoholt ivott, túl sokra, túl sokat.
Éva nem ment a rendőrségre. Abbahagyták a játékot, hiszen már nem is volt nagyon játékos. Kihirdették egymás között az eredményt: Béla győzött.
Éva meg egy gazdag özvegy lett...
(Megjelent: Szó-kincs Antológia 2016., Aposztróf Kiadó - Ünnepi Könyvhét)